Az örök álmodozó

Mivel sosem voltam egy S méretű leányka, a gardróbszekrényem helyett a fantáziám volt tele álomszép ruhákkal, gazdagon kidolgozott részletekkel. Ennek ellenére egészen odáig nem tudtam, hogy divattervező szeretnék lenni, amíg 1993-ban el nem kezdtem az Iparművészeti Egyetemet. Itt estem szerelembe az alkotás folyamatával.

 

Menyasszonynak lenni volna jó
Gyerekkoromban láttam egy fényképet a nagyszüleim esküvőjéről: két reményteljes ember nézett rám, akik egymásra találtak, és úgy döntöttek, hogy szerelmüket egy hagyományos esküvői szertartással ünneplik meg. Nagymamám egyszerű, de csodaszép ruhája azóta is inspirál, amikor a mai kor menyasszonyainak tervezek, hogy elragadóak legyenek életük nagy napján.

 

B terv? Ugyan minek?!
Soha nem akartam mást, mint gyönyörű ruhákat készíteni. Mindig is éreztem, hogy ebben rejlik a sikerem kulcsa, ezért minden tőlem telhetőt megtettem és megtanultam, hogy elérjek idáig. Miért is vágynék más foglalkozásra, ha megtaláltam életem hivatását, pontosabban szerelmét? Ruhákat alkothatok, amelyek fodrokkal, tüllökkel és gyöngyökkel mesélnek csodálatos emberi érzésekről.

 

A szerelmes nők ihletnek
Nincs egyetlen múzsám. Az én ihletőim azok a nők, akik épp most készülnek esküvőjükre: a szerelmes, csillogó szemű nők. A kollekcióimat az ő álmaikra szabom, beleszövöm személyiségük izgalmas részleteit, és merész vagy éppen szemérmes szabásvonalakká formálom azokat, örök nőiséggel fűszerezve.